Nincs kegyelem

Az eső hangosan verte a hézagos cseréptetőt, a fekete fellegek mohón nyelték el az ezüstös holdfényt, a sötét erdő lombja suttogva hajlongott a szélben. A ház bedeszkázott ablakainak résein halvány fény szűrődött át. Odabent két férfi járt idegesen fel-alá, mindketten a szúrágta padlót figyelték. Fiatal arcukra mély barázdákat szántott a tehetetlenség nyomasztó érzete, próbálták összeterelni szétszórt gondolataikat. A magasabbik hirtelen megtorpant, ujjait összefonta a tarkóján, majd tekintetét a szoba sarkában pislákoló lámpásra szegezte.
- Meg kell szabadulnunk tőle! - szólalt meg a gyenge lángra meredve.
- Már megmondtam, hogy nem hagyjuk magára! - csattant fel a másik.
- Ha velünk marad, minket is elkapnak!
- Téged sem hagytunk hátra, őt sem fogjuk!
- Nekem több esélyem volt a túlélésre - fordult a bedeszkázott ablak felé a szikár férfi, hogy kikémleljen a réseken.
A viharos éjszaka mindent eltakart, az egyszerű emberek néhány lábnál tovább nem is láthattak. A szél süvöltése halk pendülés után élesen visító hangot hozott, majd a férfi keservesen felüvöltve lépett hátrébb. Hasából egy toll nélküli nyílvessző állt ki, szemei elkerekedtek, szájából vér fakadt. Pár lépést még tett a társa felé, aztán halkan hörögve összecsuklott. A másik földbe gyökerezett lábbal állt a lassan mozdulatlanná váló test mellett, majd hirtelen az ajtóra szegezte tekintetét, ami hangos reccsenéssel szakadt ki helyéről.
- Az inkvizítorok elől nem menekülhettek! - dübörgött egy öblös hang a sötét éjszakából, majd belépett a gazdája, egy vállas, nagydarab férfi talpig feketében, szíve fölé Rea istenanya mindent látó szeme volt hímezve.
Keze az ismétlő nyílvetővel villámgyorsan lendült következő áldozata irányába.
- Most megbűnhődsz, átkozott vámpír!
- Ölj meg, de a fiút ne bántsd! - könyörgött térdre rogyva a férfi, majd a sarokba pillantott, ahol néhány koszos ruhadarabba tekert, hamuszürke bőrű lény feküdt, körülötte pedig vérmocskos pokrócok hevertek.
Az inkvizítor futólag végignézett a szerencsétlenen, majd megcsóválta a fejét.
- Másodszor nincs kegyelem - felelte, és meghúzta a ravaszt.