Aranyszív

A gróf hatalmas háza mögött egy újonnan épített istálló állt. Egész családja szerette a lovakat, ez generációk óta így volt. A címerük is ezt mutatta: zöld alapon arany patkó hirdette a Von Krahser nevet. Messze földön híres lovakat tenyésztettek, amiket csak a nemes emberek tudtak megfizetni. Azon a napon is egy lelkes érdeklődő érkezett az egyik szomszédos uradalomból, akinek szándékában állt egy kitűnő hátassal hazatérni. Díszes hintóját két éjfekete ló húzta, hátukra címeres lepel volt terítve. Mikor befutott az udvarba, egy fiatal lány rohant ki az istállóból. Hosszú, szőke haja kócosan volt összefogva, kék szeme olyan titokzatos örömmel ragyogott, hogy látványától szinte mindenkinek jobbra derült a kedve. A hintó megállt a futtató karám mellett, ajtaja lassan nyílni kezdett. Egy magas, vékony nő szállt ki, vállára omló, vörös haja finoman takarta szelíd arcát. Smaragdzöld ruháját kissé megemelte, hogy ne érjen a porba. A szőke lány hirtelen megtorpant, még levegőt is elfelejtett venni a szépség láttán. Nagy nehezen összeszedte szétszórt gondolatait, és hangosan köszöntötte a hölgyet.
- Üdvözlöm, asszonyom! A gróf úr jelenleg házon kívül van. Nel vagyok, az istállómester lánya, én fogom megmutatni a lovainkat.
- Szép napot, Nel! - csendült a nő  selymes hangja. - Gabrill vagyok, de nem asszony, még fiatal vagyok a házassághoz - mondta mosolyogva.
Nel kicsit megnyugodott a kedves hang hallatán, majd az istállóba invitálta Gabrillt. Megmutatta a nőhöz legjobban illő lovakat, a vad Árnyéklépőt, a kedves Rókatüzet, a nemes Angyalszárnyat és a villámgyors Tornádót. Mindenki nagyon tetszett neki, de valamit hiányolt belőlük. Kint a karámban egy csodaszép, aranyszínű ló futotta a köröket. Gabrillnek felcsillant a szeme, és a karám széléhez sietett.
- Őt hogy hívják? - kérdezte Neltől.
- Aranyszívnek - felelte halkan.
- Mi a baj? Talán rosszul érzed magad?
- Nem - rázta meg szőke haját a lány. - Csak hát... ő az én kedvenc lovam.
- És ezzel mi a baj? - kérdezte a nő.
- Szemeinek ragyogása arról árulkodik, hogy őt akarja választani, de nélküle én meghalnék - mondta a lány a könnyeivel küszködve.
- Akkor nincs más választásom, téged is magammal viszlek - szólt mosolyogva Gabrill.