A vihar

A sötét fellegek között villámok cikáztak, a város fölé magasodó kilátó legtetején két fiatal gyönyörködött az égi háborúban.
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet itt lenni, ebben az ítéletidőben? - kérdezte kissé idegesen az alacsonyabbik, egy barna hajú, sebhelyes arcú fiú.
- Nem kell aggódnod, Mormen! - nevetett hangosan társa, aki egy magas, fehér sörényes, kölyökképű fiú volt.
- A mester nagyon megbüntet minket, ha rájön, hogy engedély nélkül jöttünk ide - érvelt a másik.
- Ha nem gyakorolom a szélmanipulációt, nem lesz tapasztalatom a vizsgára! - háborodott fel a másik.
- De Artal, ez csak neked számít - mondta homlokráncolva Mormen.
- Ezzel mire célzol? - kérdezte hunyorogva a társa.
- Nekem nincs szükségem a szél elemű mágiára, a tűzvarázslataimat pedig hibátlanul használom - jött a dicsekvő felelet.
- Édes tudatlanság - sóhajtotta Artal, majd kezébe temette fiatal arcát.
A felhőkön ekkor megint néhány fénycsík szaladt végig, amiket hangos dörgés kísért. A súlyos csendet pár pillanat múlva Mormen törte meg egy halk kérdéssel:
- Most mi a baj?
- Egyszerűen csak az, hogy annyi sütnivalód sincs, mint egy naposcsibének, sőt, még az a sötét felhő is értelmesebbnek tűnik nálad! - tombolta Artal, aztán dühösen az égre bökött.
- Nem fogok miattad megint büntetésbe kerülni! - rivallt társára az alacsony fiú, majd sértődötten elindult lefelé, a magas torony körül tekeredő lépcsőn.
- Nélküled is tudok gyakorolni! - kiáltott utána a fehérhajú, aztán kezeit széttárva az ég felé fordult.
Ujjaival ezüstösen derengő rúnajeleket rajzolt a levegőbe, amik együttesen egy kört alkotva lassan forogni kezdtek. A sötét felhők közül egyre több villám nyúlt a kilátó felé, a szél egyre erősebben örvénylett a fiú körül. A vakító égi jelenségek egy csóvába összefonódva célozták meg a fiatal mágustanonc előtt lebegő kört, ám ekkor a semmiből egy hatalmas tűzgolyó csapódott a hatalmas villámnak, majd egy vakító robbanást követően mindkettő szertefoszlott. A lépcsőn Mormen bukkant fel.
- Hát persze, hogy tudsz gyakorolni - szólt mosolyogva, miközben Artalra nézett.