A nagy tét

A füstös kocsma egyik sarkában három férfi kártyázott. Üres poharak és borosüvegek álltak az asztalon, közöttük aranykupacok hevertek. Mindhárman egymást fürkészték, próbálták a másik arcáról leolvasni a lapjárást, de a több éves tapasztalat mindent elfedett. Az egyik idősebb, borostás férfi üres poharára nézve szomorúan látta, hogy vörös nedüje csaknem teljesen elfogyott, ezért kezét a magasba emelve jelezte a pultosnak, hogy hozzon még két üveggel. Mellette fiatalabb kártyapartnere megnézte a kezében lévő lapokat, majd egy gyűrött nyolcast húzott ki közülük, amit az asztal közepére dobott. Eközben a pultos kiért a két üveg borral, gyorsan töltött vendégeinek, majd visszasietett a söntésbe. A harmadik férfi meggyújtotta pipáját, aztán egy szakadt kilencest emelt ki lapjai közül, amit az előbb letett nyolcasra helyezett, végül három aranyat dobott az asztal közepére. A pipától sűrű füst gyűlt az asztal fölött, a borostás férfi laza kézlegyintéssel terelte szét, majd nagyot kortyolt teli poharából.
- Mennyi pénz van már játékban? - kérdezte fiatalos hangján.
- Nem akarod te azt tudni - válaszolt a pipás rekedten.
- Ha jól számoltam, több mint háromezer arany - szólt unottan a harmadik.
- Abból egy darabig elélnék - mosolyodott el az első.
- Ha te nyernéd meg, akkor is elköltenéd nőkre és italra - nevetett társa a füst mögött. - De úgyis én fogom nyerni az estét.
- Azt majd még meglátjuk! - mondta a legfiatalabb, majd terítette utolsó három lapját, amely egy lovag volt két tízes kíséretében.
- Ügyes, de nem elég - rázta fejét a füstös, aztán egy marék arany mellett kidobta két lovag és egy kilences lapjait.
A harmadikat a felmutatott lapok láttán kiverte a veríték, nagyot kortyolt italából.
- Jól gondold meg, mit mutatsz fel! - figyelmeztette idősebb partnere.
Szája kiszáradt, torkán hatalmas csomó zárta el az utat, nehezen vette a levegőt. A pipás egy tőrt húzott elő, amit a lapjaira fektetett.
- Rossz sorsod lesz, ha csalni merészeltél - fenyegetőzött halkan.
A borostás férfi egy hatalmas mosolyt húzott az arcára, szemeit gyermekes csillogás szállta meg, aztán kiterítette a királyt, a lovagot, és végül még egy királyt.
- Úgy tűnik, ezt a játékot én nyertem - dőlt hátra vidáman a székével.