A mestermű

A kovácsműhely forró katlanként ontotta a meleget a nyári éjszakába. A kis falu már régen elcsendesedett, csak egyetlenegy házból szűrődött ki fény. A nagydarab, rőt szakállas mester már hetek óta egyetlen fegyveren dolgozott, amit végre azon az éjjelen sikerült befejeznie. Tökéletesen munkált kard volt, ami a legjobb minőségű északi acélból készült, markolatán egy sárkány kúszott fölfelé, melyet hibátlanul véstek rá. A pengét sok kovács megirigyelte volna, a vércsatornát ismeretlen formák fonták körül, élének érintésével már vérző sebet lehetett szerezni. A mesternek a kard láttán könnyek futottak végig az arcán, mert tudta, ez élete fő műve. A vidék legjobb kovácsa hírében állt, panaszt még nem kapott remekműveire, pedig az évek során sok kalandozó fordult meg nála. Csak állt döbbenten, kezében a fegyvert forgatta, mikor egy hang törte meg csodálkozását.
- Szép kard, mi az ára? - kérdezte az ajtóból egy magas, szürke köpenybe burkolózott férfi.
- Nem eladó - nézett rá a mester, majd lerakta művét az üllőre.
Az idegen beljebb lépett, levetette csuklyáját, aztán egy nagyobb zacskó aranyat dobott a kard mellé.
- Ötszáz tallért adok érte - mondta lassú, dallamos hangján.
- Nem alku tárgya, már mondtam - felelt udvariasan a kovács.
A férfi köpenye alól újabb két zacskót húzott elő, aztán az első mellé rakta.
- Ezerötszáz az ajánlatom - szólt hajthatatlanul.
- Megkérném, hogy távozzon a műhelyemből! - emelte fel hangját a mester.
Az ismeretlen nyugodt maradt, elmosolyodott, aztán egy másik, kisebb zsákért nyúlt, amit a kovács elé lógatott.
- Ennek ötezer arany az értéke - mondta,  majd az üllőre szórta tartalmát.
Különböző színű ékkövek szaladtak ki a kis zsákból, halk, csilingelő zenét játszva táncoltak a penge körül. A kovácsnak még a lélegzete is elállt, fülében a kedves csilingelés visszhangzott.
- Többet nem kell a kalapácsra nézned, ha ezt most elfogadod - szólt az idegen mosolyogva. - Csak add nekem a kardot.
A mester visszatérve a döbbenetből a férfire nézett.
- De miért ilyen fontos, hogy megvegye ezt a fegyvert? - kérdezte.
- Ez a kard még sokra hivatott - felelte titokzatosan.